Madárlesen

„Végre a falu szélére értünk és ott meglátták vendégeim a Csikér folyó menti nádasokat. Wunderbar! (csodálatos) kiáltottak. A nádas mentén haladva természetesen jól kinyitották füleiket és szemeiket a svájciak, hogy minden madár előfordulását feljegyezhessék. Először törpegémet láttunk, majd gerléket, kakukkot, sárgarigót, bíbicet, sirályokat, majd megszólaltak a nádirigók, az énekes nádiposzáta, a szárcsa, és nagy volt a szenzáció, amikor felhívtam figyelmüket a Hippolais pallidára (halvány geze), melynek hangját még sohasem hallották s e kis édes madárkát nem ismerik. Ez volt az eddig észlelteknek a koronája! Szerencsére a pallida egy fűzfa ágára ült s onnan énekelt. Távcsöveikkel nézték ezt a madárkát s messziről le is fényképezték. Találkoztunk még búbosbankával, éjjeli gémekkel (bakcsó), nádi sármánnyal, zöldikével, barátkával, mezei poszátával, víziguvattal, harissal, fürjekkel is. (...) A falu szélén egy ház előtt kövér hízódisznó egy sáros gödörbe belefeküdt. Majdnem csak a feje látszott ki. Néha röfögött. – Ilyent nem látni nálunk – mondták. A közelben a házi kutya egy karóhoz volt kötve. Folyton ugatott és szidta az idegeneket. Odamentek hozzá, közelébe és hozzászóltak: – Aber nein! Warum bist du so böse? (Ne, na! Miért haragszol annyira mireánk?) Messziről megpillantottak egy lovat egy kovácsműhely előtt. Részükre felette érdekes volt az, hogy miképpen patkolja meg a kovácsmester a lovat. Ilyet sem látni őnáluk, tehát ezt is le kellett fényképezni. Svájcban már nincs ló! De eltűnt a természet életéből sok más is: egyetlen vetési varjú Svájcban már nincsen! Ha ilyet látni kívánnak, el kell jönniük Jugoszláviába. Itt még van.“

(Csornai Richárd visszaemlékezése 1956 júniusára, Jakob Huber és Rudolf Wüst ornitológusok csantavéri látogatására. Gergely József: Hallod a pallidát? Csornai Richárd gyógyszerész, ornitológus élete és munkássága. Dudás Gyula Múzeum- és Levélbarátok Köre, Zenta, 2002, 132-133. old.)